A 19. század vége előtt nem sokkal csipkeverők települtek át AngliábólNormandiába, és magukkal vitték törpe buldogjaikat is. Míg a fajta a szigeten hanyatlásnak indult, a család francia ága felvirágzott, és Párizs környékén sok rajongója volt. Ott terrierekkel és griffonokkal keresztezték őket, és olyan molosszus típust alkottak meg, amely temperamentumában és küllemében világosan elkülönült a buldogoktól. A hivatalos elismerésig azonban még hosszú volt az út, mert a denevérfülű, alacsony testű, előreugró állkapcsú kutyák tenyésztésével Párizs egyszerű emberei foglalkoztak: kézművesek, utcai árusok és szolgálók. A „bouledogue francais” csak akkor vált szalonképessé, amikor VII. Edward angol király is vett egy ilyen kutyát.